Kuldaharba érkezés és az első napok

Még egy rövid ideig búcsúzkodtunk a goblintól.

Utána a félszerzet be ment a malomba, kisvártatva kijött és hívott bennünket. Nem tudta a helyzetet jól kezelni, büdös émelyítő szag fogadott bent bennünket és sírás, szív szaggató soha abba nem maradó sírás. Egy kisfiú , úgy tíz év körüli zokog egy élettelen test mellett, felkaroljuk és kivisszük a malom elé, egy ideig eltart mire szóra bírjuk fogni.

Azt kezdi el mesélni hogy a pincébe küldte le őt az apja még a támadás előtt, ott gubbasztott és akkor mert fel jönni amikor nem hallott hangokat.

Meg tudtuk azt is hogy az édesanyja Kuldaharban van, akkor irány Kuldahar! Ott valószínűleg megtudjuk van e erre felé más út is Easthaven felől, és szólhatunk az ottaniaknak hogy ez a kereskedelmi út ép nem biztonságos és nem járható.

Újra útnak indultunk, a kis fiút a lovam nyergébe ültettem. Késő délután a horizonton feltűnt egy fa sziluettje, csodálkozva néztük is, a kis fiú szerint ott van Kuldahar, igaz ő úgy fogalmazott "AZ" Kuldahar.

Hát akkor irány a fa!

Nőttön nőtt, hihetetlen méretei vannak ennek a fának, sajnos az est leszálltával én és a félszezet már nem élvezhetük annyira a látványt, bezzeg a két elf származzék nekik elég a csillagfény is és jól látnak, mint mi délben.

Oda értünk, varázslatos látvány, elképesztő egy város a fa különböző részeiben, gyökér , gyökér hátán és apró kikövezett utak szaladnak mutatva a haladási lehetőségeket. Voltak külön álló apró házak, a fiú izgatottan mutatott az egyikre:

-Ott, ott lakik az anyukám.

Oda mentünk, kopogtatunk az ajtón, egy fiatal, karikás szemű nő nyitott ajtót:

-Igen, tessék?- majd elkerekedett a szeme mikor a kisfiú hozzá rohant. -Hát te?

A kérdésére röviden beszámoltunk a történtekről, búsan, könnyes szemekkel hálálkodott majd a kezünkbe nyomott két-két aranyat.

Nem akartuk tovább zavarni, ezért nem is volt lehetőségünk megkérdezni merre van a fogadó.

A szerencse mellénk állt egy falusi útba igazított bennünket, megtaláltuk a fogadót. A fa egyik gyökerében található maga az épület.

Kint toporogtunk egy rövid ideig majd a félelf bevonult, persze az ajtón kopogott majd mivel választ  nem kapott belépet. Én kikötöttem a lovam és utána eredtem a sort az elf zárta. Mikor beléptem egy kellemes atmoszférájú helységben találtam magam központi helyen egy terebélyes asztalal. Deszeldaryn ép az asztalnál egy kis csengőt ütött meg, majd felénk fordult és még egyszer megismételte a mozdulatot és megkérdezte hogy jól be van e hangolva?

Oda léptem és ritmusosan csengetni kezdtem, ép kezdtem volna bele jönni amikor egy ajtóban megjelent egy félszerzet, az asztal mögé lépett egy emelvényre, a csengőt egy fiókba helyezte és így szólt.

-Köszönöm, hallottam és itt vagyok. Miben segíthettek? - érdeklödte

-Szobát szeretnénk!- jelentettem ki. -Mennyibe kerülnek a szobái?

- Van két és négy ágyas szobáim, a két ágyas hat arany a négy ágyas három arany- mondta széles mosolyra húzott szájjal.

Rövid tanácskozás után, amiben főként az én véleményemre vártak a döntés a négy ágyasra eset.

Egy-egy aranyat fizetett a két fél, mi az elffel öt-öt ezüstöt. De úgy tűnik a hátasainkra én gondoltam, érdeklődtem a fogadósnál hol található istálló.

-Csak a rozoga pajta van ahol a teheneket tartjuk oda be tudják vezetni őket- csattant fel a félszerzet majd az ujjával mutatta az irányt, miközben elindultunk a mágus még megkérdezte hogy enni mikor lehet. Azt hiszem  ez a kérdés még az előzőnél is sértőbb volt a friss szállás adónk számára.

- Még is hol mit képzel, természetesen az ivóban!

-És az merre van? - Kérdezte Deszeldaryn.

Kaptunk egy félvállról oda vetett magyarázatot, nagyjából a fa másik oldalán úgy szintén egy gyökérben.

Az állatokat elhelyeztük a pajtában, utána irány az ivó. Megkerültük a nagy fát, egy nagyobb térre értünk a tér közepén egy kút áll a kút mellett egy síró kisfiú. Osborn lépett oda és kérdezte meg mi a baja. Elmondta hogy a játéka bele esett a kútba. Egy csontból faragott halacska. A kerekeskútról hiányzott mind a vödör és a kötél is. Már jócskán este volt így hiába meresztgettük a szemünket nem láttunk semmit. Deszeldaryn egy világító gömböt hozott létre a mágiájával és leeresztette a kútba, elég mély.

Vissza ment a köteléért a fogadóba. Megérkezett, a kút köré tekertük a kötelet, a félelf akart leereszkedni a kútba de lebeszéltem róla, mivel a félszerzet sokkal könnyebb, így le is tudjuk ereszteni ketten. Meggyőztem és elkezdtük leengedni a kötélen csüngő Osbornt. Mondjuk úgy hogy több kevesebb sikerrel, volt úgy hogy zuhant a szerencsétlen mert a kötél csúszott a kezünk között. A kötél elfogyott de még mindig nem a kút aljáig, Osborn a szemeit meresztgette a sötétben hátha meglát valamit. Hirtelen megindult felfelé, rémülten ugrott ki a kútból, remegve magyarázta hogy vörös szemek néztek rá a kút aljából. Elnevettük magunkat, biztos a saját árnyékától rémült meg.

Sajna egy újabb kötélre is szükségünk lesz jó mély ez a kút. Deszeldaryn ismét a fogadóba sietett és elhozta a félszerzet kötelét is, milyen praktikus hogy egy szobában alszunk.

Negyedóra várakozás után vissza tért, összekötöztük a köteleket, a félelf elindult lefelé amíg tudtuk szemmel tartottuk, én a kötelet fogtam, amint meglazul én is utána indulok. Osborn megelőzött fürgén lement a kötélen mikor leért utána iramodtam, egy darabig jól ment az ereszkedés de az utolsó harmadot zuhanva tettem meg. Puhára érkeztem, puha és szőrös, oldalról fém csörgést hallok és halkan Osborn hangját. Egy kis mágia mindig jól jön, hamis fáklyákat hívok segítségűl hogy lássak is valamit.

"Lidércfények segítsége

gyere gyorsan derengj nékem"

Apró fények gyulladtak körülöttem, derengve segítették a látást. A fejem fölött egy kiáltást hallottam: -Dobom - szólt le az elf.

Gyorsan arrébb helyezkedtem, avagy lecsúsztam a pók hátáról ami felfogta az esésemet. A Kút teljesen száraz. Ledobott egy fénypálcát, ezzel könnyebb körbe nézni. Amit megidéztem lidércfényeket azóta kihunytak de azért azt már láttam hogy Osborn küzd egy járatban egy másik pókkal, oda siettem hozzá, még ép időben mert a bestia földre döntötte a félszerzetet, rendesen össze volt mindkettő kaszabolva, ügyes kis harcos ez a félszerzet, két döféssel végeztem a szörnnyel.

Osborn nem mozdult, leguggoltam hozzá és lassan versbe kezdtem:

Sebek, hegek összeforrjatok

Hangom hallva mind elillanjatok!

Magához tért. Közben az elf is leért a kútba, a félelfet szabadította ki ép az esésem felfogó pók alól, csinos kis gubóba volt már bugyolálva. Leszedte róla a nyúlós ragacsos pókhálót. Sértetlenül megúszta az egészet. Fura!

A járatban ahol harcoltunk a pókkal nem volt mozgás, Osborn körbe kémlelt a kút alján keresve a játékot, de sehol semmi. Deszeldaryn elhúzta a száját és a pókra nézet:

-Lehet..., lehet hogy megette?- Majd elkezdte a pókot belsőleg átnézni, a szag ami terjengeni kezdet elviselhetetlen volt. A félelfen kívül mindegyikünkre hatással volt ez a bűz.

-Meg van!- kiáltotta és felmutatta a mocskos kis játékot.

Hála az isteneknek végre kimehetünk innen, irány a kötél. Úgy húsz percnyi erőlködés és szenvedés után feladtuk, a kötél teljesen használhatatlanná vált, csúszott a pók belsőségétől. Más kiút kell, egy szóval irány a sötét alagút, legalább negyedórát meneteltünk mikor egy kereszteződésnél az egyik út fel felé a másik út lefelé vezetett.Az elf elindult a felfelé vezető úton, sarkában Osbornnal, az út végén egy indákkal benőtt kijáratott találtunk, Osborn elkezdte csapkodni az indákat a kardjával, elég szívós növény, de átvágtuk magunkat rajta, egy ház mögött találtuk magunkat. Miután kijöttünk a növény azonnal újra benőtte a kijáratot. Vissza botorkáltunk a kúthoz és a gyereknek megmutattuk a játékot, boldogan bólogatott :

-Igen ez az!- Megkértük vigyen el a szüleihez, elég késő van már hogy itt mászkáljon kint a sötétben. Mint kiderült ott lakik ahova az alagút kivezetett. Az édesanyja morcosan fogadta elcsavargott csemetéjét. Megérdeklődtük tőle hogy mióta van már kiszáradva a kút és tudd-e a kertjükbe vezető alagútról. Csodálkozva fogadta a felvetésünket, a kút egy hete száradt ki, és szerinte szólnunk kellene a falu főnöknek aki a fa központi részében a törzsben lakik.

 Ezt majd holnap, most valahogy egyikünk sem vágyott  másra mint egy jó forró fürdőre és egy nagy alvásra. Egy kisebb csata várt ránk még a fogadóssal, mintha nem éppen a szolgáltató ipart találták volna ki neki, sőt egy híd vám szedő veszett volna el benne. Amint meglátta hogy nézzünk ki azonnal követelte a takarításra két aranyat. Fürdés után amit azért kiharcoltunk magunknak, Deszeldarynt megkörnyékezte a fogadós egy kisebb munkával a fizetség pedig hogy olcsóbb lesz a szállás hely.

A lényeg hogy valamelyik szobában el van rejtve egy gyűrű amit ha megkapna akkor elfogadná őt mindenki a fogadó jogos tulajdonosa ként. 

Az elöző tulaj rejtette el, vajon mi történt vele és vajon miért is rejtette el azt a gyűrűt, na ezt sose fogom megtudni. De azért eltudom képzelni!

Reggel önként jelentkezett a keresgélésre a félszerzet, tudni illik az ő fajtájából származnak a legjobb tolvajok és betörők.Nem ment zökkenő mentesen a keresgélés. Én az emeletet figyeltem, Deszeldaryn a földszintet, ha valaki elhagyta a szobáját szóltunk Osbornnak és ő ment kutakodni. Még alig kezdtünk bele talán négy szobát kutatunk át mikor a félszerzet leült mellém és hallgatta a zenémet amikor is a földszintről vitatkozás hangja szűrődött fel. Felálltam és lesétáltam. A félelf vitatkozott két harcos kinézetű emberrel. Közelebb léptem, megérdeklődtem mi a gond.

- Azt mondta hogy láttot egy félszerzetett ólálkodni az ajtónknál , és azt mondta hogy az emeletre ment fel, az emeleten viszont csak a két haverunkat nem fogjuk hibáztatni. Van veletek félszerzet?

-Van, de ő biztos nem volt- állitottam.

-Mindenáron azt állítják hogy azok nem lehetek mert bíznak bennük.-Mondta Deszeldaryn.

-Ti vagytok itt az újak, valószínű hogy ti voltatok- fordult felém az egyik harcos.

-Miért eltűnt valami?- Kérdeztem vissza türelmetlenül.

-Nem, de az ajtónak támasztva hagytunk egy botot ami eldőlve volt mikor vissza értünk. Tehát valaki járt a szobánkba és mivel eddig ilyen nem volt így biztos hogy ti voltatok. - Röfőgte felém az egyik majd ott hagyott és a társával együtt vissza vonult a szobájába. Dühösen néztem Deszeldaryn felé aki teljesen kivonta magát a vitából. Nem vette fel a szemkontaktust. Ingerülten robogtam fel a lépcsőn:

- Hát ha itt mindenki a vitrinben tarja a tökét akkor majd én leszek mindannyiuk helyett is férfi.- és ezzel a lendülettel berobbantam a szobánkba magamra öltöttem a bőrvértem a karvédőm és a hosszú kardom. Mikor leértem a félelf még mindig ott állt ahol hagytam, oda böffentettem felé :

- Mi lenne ha felmennél és elő kaparnád a töködet.

A két harcos ajtaját megrugdostam, mire az egyik kinézet.

-Gyere ki - mutattam a kijárat felé.

-Minek? -nézet rám értetlenül.

-Mi az hogy minek, A becsületembe gázoltál, megsértettél, azzal vádolsz hogy betörtem hozzátok! És hogy a társaim mellett is kiálljak, mivel őket is vádolják.

-Ó bocs nem akartuk, na eredj innen, nem küzdök veled.-Majd rám csapta az ajtót.

Ott hagytam, jössz te még az én utcámba, utálom ha lenéznek mert nő vagyok.

Vissza menet, enyhe undorral néztem a bámészkodó félelfet, rákérdeztem miért keverte bele a félszerzetet. A válasza az volt hogy úgy gondolta akkor az emeletről le lesz rángatva az a kettő és akkor Osborn náluk is körbe tud nézni, mert az első alkalommal igen csak elutasítóak voltak és mogorvák.

Időközben Osborn és az elf is lejött az emeletről.

-Na jó, akkor míg lecsendesülnek az indulatok mi lenne ha felkeresnénk a falu vezetőjét?

Rendben egyeztünk bele egyhangúlag.

Elindultunk, a séta alatt senki sem szólt, én nem nagyon bajlódtam az átöltözéssel ahogy voltam "páncélban" hosszú karddal az oldalamon indultam el. A fa törzsén volt egy ajtó kopogtatunk, körülbelül három méter magason egy madár éktelen rikoltozásba kezdet. Próbáltam elhallgattatni, míg a többiek körbe szaglászták a fát. Senki nem nyitott nekünk ajtót. Láthatóan nem volt otthon senki de minek rontsam el a kedvüket az én pórias hozzá állásommal. A félszerzet szólalt meg elöszőr :

-Vissza megyek a fogadóba és megkérdezzem ott hogy hol lehet a főnök.- Remek ötlet. Helyeseltünk.

El is rohant. Kis vártatva vissza tért, Össze ziláltan, monoklival a szeme alatt. Döbbenten néztem rá és a többiekre is.

- Mi történt?

- Az a két harcos elkapott és vallomásra bírt, majd megvertek és azt üzenték hogy Deszeldarynt is elkapják. A fogadós azt mondta hogy vagy a papoknál  van vagy az ivóban, esetleg a léghajós árusnál aki löttyöket árul.

Deszeldaryn elkezdte kiosztani ki merre menjen, leforrázótan álltam. Majd tehetetlen dühömben elrohantam vissza a fogadóba.

A fogadóba érve két aranyat hozzá vágtam a félszerzethez, és oda dübörögtem a harcosok ajtajához, most nem akartam sem finom sem nőies lenni. Belerúgtam kettőt hármat az ajtajukba mire végre kinyílt, hát ez van nem vagyok egy díj birkózó. A szoba üres volt, némán álltam ott. A fogadós mellém sétált mosolyogva, már értem, de egy arany is elég és felém nyujtotta. Elvettem, ez inkább ösztönös volt mint tudatos.

- És hogy állnak a kereséssel?

-Sehogy- böktem ki- Hol vannak mutattam a szoba felé

-Az ivóba mentek, ki is jelentkeztek. - válaszolta.

Irány az ivó, út közben még töprengtem hogy kerülhetük el így egymást hisz az ivóhoz egy út vezet és én azon jöttem.

Meglepődtem mikor a fát megkerülve egy csata látványa tárult a szemem elé. A két fickó harcolt Deszeldarynnal és Osbornnal. Osborn az egyik lábát csapkodta a rövid kardjával míg a mágus a másik kezében lévő kard felé próbált nyúlni folyamatosan.

A harag újra ébredt benne és rohanva támadtam a mágus felülire, próbáltam a lendületet felhasználva hátba szúrni. Nem teljesen sikerült a támadásom után csak elesett megsebeztem de még újra próbált felkelni a földről eközben a félszerzet tovább harcolt és hangosan oda szólt ellenfelének:

-Bántod a barátomat -utalt a félelfre.

Egy pillanatra fintorogtam egyet de az ép oldalra forduló ellenfelünket azért még sem kíméltük. Deszeldaryn többször próbált a harcos keze, kardja után nyúlni miközben több súlyosabb vágást is elszenvedett eme cselekedett közben. Mikor végre megfogta a felé lendülő kardot az ellenfele megrázkódott és több helyen égési nyomok jelentek meg rajta. Én a figyelmemet a földről felkászálódott felé fordítottam. Végre egy jól irányzott ütés után végleg kifeküdt. Már csak a megpörkölődött állt ellen, gondoltam ezzel már nem foglalkozom bohóckodjon vele a félelf de ennek a gondolat menetemnek a végére a félelf kifeküdt és csak a félszerzet küzdött egyedül. Ezt azért nem hagytam, és ketten levertük a másik harcost.

Ránéztem a félelfre, undorral a szívemben de mivel az emberség úgy kívánja hát egy verssel helyrehoztam. Sokáig szálka lesz még a szememben a viselkedése vagy inkább annak hiánya. Osbornt még előtte elláttam a versem által nyújtott gyors gyógyítással. Magamra most nem gondolok habár pár vágás és sebhely rám is került. A kovács jött velünk szembe hogy megnézze mi történt, megkértem forduljon el, nem akart sőt egy ezüstöt ajánlott arra hogy végig nézhesse mire készülők.  Nem tudom mire számított én csak ennek a két eszementnek az erszényét akartam levágni, egyiknél kilenc arany volt ezt megtartottam a másiknál hét arany volt azt Osborn felé hajítottam. A félelf gyorsan kapcsolt mert lelkesen elkezdte leszedegetni róluk a páncélt és a felszerelésüket. Ott hagytam és elindultam a fogadó felé a vállam fölött még oda szóltam, ebből a pénzből végy gyógyitalt mert rám többet ne számíts.