Üdvözletem, a nevem Rosali Lenard.

Bárd vagyok, harcos, zenész, ember és ismerek néhány varázslatot is.

19 éves múltam, göndör barna vállig érő hajam van világosbarna szem 158 centi magas, csinosnak mondanak, 4 éve járom a világunkat, hol hozzá csapódva egy kereskedő karavánjához hol pedig harcosok, szerzetesek és különböző hozzám hasonló bolyongó lelkek mellé csatlakoztam eddig.

Most viszont egy nagyon ígéretes helyre sikerült eljutnom, Easthavenbe!

Nem rég hatalmas csata dúlt erre, goblinok, óriások, orkok támadtak a békés városra.

igazán ígéretes, még nem tudom hogy mese vagy ballada formájában adjam elő.

Már egy álló napja nem aludtam de ez nem is volt fontos most a számomra annyi információt akarok össze gyűjteni amennyit csak lehetséges. A falu főnöke is elég készségesen beszél a történtekről.

Ám mikor befejezi megkér hogy segítsek neki, persze gondoltam valamit valamiért.

Gondjuk van az ellátással, nem érkezett meg egy kereskedő aki élelmiszert és egyéb holmit hozott volna az igen csak kifogyott és leamortizált városkába.

Örömmel vállalkoztam a feladatra, ám a főnök még se csak engem akart küldeni, be akart mutatni néhány átutazónak akiket szintén aranyban fog kifizetni, akár csak engem.

El is indultunk a főtér felé, útközben össze is találkoztunk az egyik jelölttel, egy elffel. Az elffel egy rövid ám  lényegre törő beszélgetést követően a főnök megegyezik. Innentől kezdve csatlakozom hozzá, nem mutatkozik be és nem is igazán vesz rólam tudomást.Fekete rövid haja van, tőlem alig néhány centivel magasabb, szürke hideg szeme van, és természetesen hosszú hegyes fülei, finom szoborszerű arc még is van benne valami különös, rideg, talán a szálfa egyenes tartása, a szenvtelen arca.

Gondoltam ez a megszokott tőle, végül is elf. Mindig sokat gondolnak magukról. Elindul a fogadó felé, egy röpke pillantást tesz egy fiatal fiú felé aki egy szamár mellett ácsorog, körülötte szaglászik még egy öszvér és egy póni is. Az elf semmit mondó arccal elkezdi rugdosni a fogadó ajtaját, eközben ér oda a falu főnök is aki értetlenül nézi ezt az értelmetlen dolgot.

- Nem civilizált helyről érkeztél - kérdezte az elftől. Majd elkezdte elmagyarázni a kilincs használatát. Majd a teljes figyelem hiánya miatt kinyitotta az ajtót az elf előtt. Itt még az ütő is megállt bennem, mekkora hős lehet ez az elf akinek a főnök nyit ajtót, meg kell jegyeznem a főnök izmos erős ember oldalán egy buzogánnyal, lemezvértben, sok csatát megélhetett már nem igazán olyan ember akibe szívesen bele kötnél.

Az elf pedig bőrvértet visel oldalán kard, hátán hosszú íj és tegez. Belép a nyitott ajtón, körbe néz úgy tűnik keres valakit, a fogadós siet oda főnökhöz, az elf úgy tűnik nem találja akit keres.

Elindul kifelé, én utána ám megint kifogott rajta a technika, újra rugdossa az ajtót igaz most belülről. Hátra nézzek a főnökre, békésen szól:

- Az előbb már mutattam hogy működik.

-Kinyitná újra- vetette oda flegmán a választ az elf.

Azt hiszem itt jól működöt a hatodik érzékem hogy néhány lépést hátráltam mert a főnök elő kapta a buzogányát és ketté törte az ajtót, majd 2 aranyat nyomot a megdöbbent fogadós kezébe-A javításra.

Majd elvonult. Az elf higgadtan kilépet a fogadóból, én mögötte, ejha ez azért nem semmi ki ez a hős, ki lehet ez az elf és miért nem jövők rá, hatalmas hős lehet.

A főtéren oda szól a várakozó szamaras fiúnak.

- Nem láttad hol van a félszerzet?

- A fogadóba ment , utána beszélt ott azzal az álomkórossal , majd leszaladt a kikötő felé.

Közelebb ment hozzá, ekkor derült ki számomra hogy a megszólított fiú cseppet sem fiú hanem egy félelf. Magasságunk közel megegyezik, sötét barna vállig érő haja a fülei előtt a pajesz befonva és a félelfekre oly jellemző vakító zöld szemek, az erős kontraszt a hajszínétől még világítóbbá és még feltűnőbbé tette. Kérdőn nézett rám majd bemutatkozott.

Deszeldaryn vagyok és te?

Fogadtam az udvariasságát és szintén bemutatkoztam majd hozzá tettem hogy úgy néz ki egy röpke munka erejéig csatlakozom hozzájuk. Az elf aki még mindig a névtelenségbe burkolózik röviden beszámolt a főnök kéréséről. Sietve feltűnt egy aprócska férfi, alig 80 centis rövid barna haj, fekete szem. Egyszerű utazó ruházatot viselt mint mindannyian. Oda igyekezet és fontoskodva hadarni kezdet:

-Ne menjetek le a vízpartra mert van ott valaki aki énekel és elvarázsol és ezt csinálta az álomkórossal is. - Rám néz.- Ki ez az ürge - felkiáltással néz a többiekre. Úgy tűnik mind barbár törzseknél nevelkedtek! Bemutatkozom, és helyre teszem hogy én nem ürge hanem ember és nő vagyok. Viszonozza a bemutatkozást, nagy megkönnyebbülésemre.

-Osborn Gilarn vagyok, félszerzet.

Hát úgy tűnik a tiltás minden fajra egy formán hat, az elf elindul és invitál minket is :

-Gyertek nézzük meg miről beszélt a félszerzet.

Elindultunk a vízpart felé, közeledve valóban kellemes dal csapja meg a fülünket, én már készítem is elő a hegedűmet. Leérve egy sellőt találunk ott, egy gyönyörű arcú nőt zöld halfarokkal. Rövid beszélgetés után kiderül hogy az álomkórost hiányolja, Osborn és Deszeldaryn el is mennek érte. Addig míg várakozzunk a hegedűmmel kísérem a sellőt és alá festő zene ként még az elf kutyája is rázendít. Mikor vissza térnek a sellő elszomorodik csendesen annyit mond hogy mindig ez történik pedig ő nem akar rosszat, finoman megérinti a férfit és mondja neki, ébredj kedvesem álmaidban gondolj rám. Még megdicséri a zenémet és a kezembe nyom egy gyöngyszemet, utána alá merül és eltűnik.

Szótlanul elvonulunk a fogadóhoz, én már várom hogy valamelyikőjük az ajtó elé ugrik és kinyitja az elfnek, de ennél sokkal váratlanabb történik, az elf fogja és kinyitja az ajtót. Bent érdeklődünk a szállás árakról, a közös és a két ágyas szobák közül a két ágyas nyer, engem az elf Deszeldarynnal egy szobába küld, így felezzük a szoba árát, nem tiltakozom, nem voltam olyan helyzetben. Az éjszaka nyugodtan csendben eltelik, másnap reggel korán útra keltünk, két nap említésre való dolgok nélkül múlik el. Végre Osborn nyomra akadt, szekérnyomok amik letértek az útról be az erdőbe több kisebb nagyobb lábnyom, vörösesbarna foltok a földön. Innentől az elf átveszi a nyomok követését. Néhány óra múlva kora délután egy kanyar után meg is láttunk két szekeret egy barlang előtt amit egy goblin őriz.

 Nem óvatoskodtunk, az elf és én íjat vettünk elő de egy elf gyorsaságával nem vehetem fel a versenyt mire felajzottam az íjamat addigra a goblin őr feküdt egy nyílvesszővel a mellkasában. További mozgást nem láttunk, a barlang közelében kikötöttük az állatainkat, Osborn kijelentette hogy ő nem egy harcos tipus és inkább kint várakozik. Az elf elindította a fény pálcáját és elindult befelé, mögötte Deszeldary a parittyájával én még a lovamon elhelyeztem az íjamat és kardot vettem a kezembe majd követem őket a barlangba.Sötét, büdös, alig láttam valamit de beérkeztünk egy nagyobb terembe éppen sütögetés közben találtunk a goblinokra ketten két külön úton elmenekültek de négyen megtámadtak minket, kár volt néhány jól irányzott ütéssel az elf leterített kettőt egyet egyet pedig mi Deszeldarynal. A félelf néhány fénylövedéket is kilőtt a támadók felé. Ha eddigi tapasztalataim és a szimatom nem csal ő varázsló. Hamar rátaláltunk a teremben a készletre amiért jöttünk, a bűz erősödött mivel a teremben lévő négylábú állat a tűz felett elkezdet megégni, mi nem foglalkoztunk vele. Elkezdtük kihordani az árut ám az első kör után motoszkálást hallottunk az egyik járatból, a félszerzet aki időközben bejött segíteni a járat felé indult. Ám megtorpant megrázta a fejét és vissza hátrált az elf bele lőt a sötétbe egy nyílvesszőt, nyüszítést lehetett hallani. Négy ork és egy nagyobb szörny jelent rontott ki a járatból, az elf megcélozta díszesnek mondható öltözetű orkot ép varázsolni készült volna, ám a lövés pontossága miatt egyből elterült, rövid tusa után mind feküdt. Ezek után felpakoltunk az egyik szekérre amit tudtunk és vissza indultunk a városkába. A főnök örömmel fogadott minket, elmeséltük mi történt és hol találják a többi holmit, sebtiben el is indított néhány szekeret. Nekünk pedig felajánlott egy újabb feladatott és természetesen megkaptuk jutalmunkat fejenként 4 aranyat.

-Holnap korán útra kelünk biztosítanunk kell egy kereskedelmi út vonalat. Jól megfizetem a munkátokat, a hegyekbe megyünk meleg ruhát szerezzenek be magunknak.- Mondta a főnök.